Amikor elkérte a levélcímem  3.

Igazi világklasszis volt. Mikor sokáig szingliként él egy emancipált nő egy kisvárosban, óvatosan bánik minden közeledő férfivel, mivel szemtől szemben látja-, de Princnek fotója volt, egy neve, és nagyon értett a levélíráshoz. Tehát az Instagramon kezdődött az ismerkedés. Kérdezett és én válaszoltam, én kérdeztem, közben a mobilon Google-oztam, ha nem tökéletes a fordítás, próbáltam megsejteni, vajon mire gondol? Elmondta, hogy a tengeren dolgozik 5 hónapot, és a felesége néhány éve meghalt, a fia kollégiumban, ő pedig amerikai...Leírtam én is az én verzióm, 1-2 fotóval körítettem, majd említette, hogy felhív. - Aha, hallom a hangját, de mit mondok még, a német valahogy, de angolul... Meg a kiejtés! Esetleg Beatles dalok után szabadon... Vagy majd mosolygok- úgy is szép a mosolyom, mondják ,- de Ő nem látja.
Míg monológot folytattam magamban, már csenget, és hallom a bársonyos hangját, és elkezdtem magyarul, hogy örülök nagyon, -de már le is tette. Azután írta, titkos a bázis, nem lehet fotózni és robbanás veszély is fennáll az olajtornyoknál a tenger közepén. Értem, de (gondoltam) hogy beszélnek a családdal, egy tengeri fotó a gyereknek...kerestem a Google-ban az olajfúró tornyokról,  nem sokat tudtam meg... Rákerestem Princ nevére a Facebookon, meg is találtam, kevés fotó, még furcsább emberek, és néhány Kelet Európai nő... Ok bejelöltem, megírtam neki. Írta, hogy nem nagyon használja a Messengert, de felajánlotta, hogy adjam meg a levélcímem, majd telepítsem a Hangoutsot. Akkor kezdődött a "szerelem".